2016. augusztus 31., szerda

Miért?

Miért kezdek el írni Neked?
Már régen is írtam, csak lapokra, és nem találom őket. Egy levelet írtam neked, ami megvan, be is fogom ide szerkeszteni. Egy nappal azelőtt írtam, hogy megszülettél.
Hogy miért írok Neked?
Mert annyi gondolatom van, amit most még nem értesz. Mert ha nem írom le, ha nem is felejtem el, de később nem fogom elmondani Neked, mert mindig lesznek újabb és újabb gondolatok, mondandók.
Tudod, hogy szeretlek! Tudod, mert naponta százszor elmondom és éreztetem veled már öt hónapja.
Mindig szerettelek és örökké szeretni foglak kisfiam!
Szeretném, hogy tudd mindig.
Lesz majd olyan, hogy én már nem leszek, remélhetően 100 év múlva. De akkor biztos lesz olyan pillanat, hogy elolvasnád, újra élnéd a velem kapcsolatos emlékeidet.
Én örülnék, ha lenne egy ilyen oldalam, ha néha ránézhetnék anyukám, a Te nagymamád soraira, gondolataira. De nekem ilyen leveleim nincsenek. Maradnak az emlékek.
Én segítek Neked emlékezni kisfiam!